Lemma-coach - képzés

Egy blog írása látszólag egyszerű: regisztrálsz egy felületen, belépsz, és írsz, a végén mentés, publikálás. A technika tényleg nem ördöngösség. Sokkal inkább a mögötte lévő motiváció és mondanivaló a fontos a folyamatossághoz. Van, hogy a blogger pácba kerül. De - mivel coachok veszik körül és maga is tanult ezt -azt a témáról- megoldja, "kimászik" a pácból, és újra ír. Úr ír.. Mondta Karinthy:). Ilyen egyszerű.

 A Facebook is beindult, több, mint ezer követő várta a most felkerült kedves bejegyzést is. A poszt egy történetet mesél el: Norvégiában vagyunk,egy hideg buszmegállóban. Egy kb. 9 éves kisfiú ül a padon, kabát nélkül, láthatóan fázik. A buszmegállóba érkezők különbözőképpen reagálnak erre. Te mit tennél? Mit tenne egy coach? Mit tesz egy coach, ha "átvitt értelemben" fázós gyerekkel találkozik? Erről is beszélgetünk:), a posztot itt találjátok, a videóval:)!

   Átmeneti vákuum után a Lemma- coaching blog most folytatódik, köszönjük követőink kitartását. MIről lesz szó a folytatásban? Néhány "képkocka" segítségével még felelevenítjük a februárban véget ért coach-képzés néhány óráját, elmesélünk egy-egy eszközt, találkozót, például a leggyakrabban vizsgára használt beszélgetést vezető lépéseket. Ha már vizsga, akkor egy exkluzív interjúval is készülünk, a most frissen vizsgázottakat kérdezzük élményeikről: hogy készültek, miből állt a vizsga, hogy élték meg, milyen eredménnyel végeztek és mihez kezdenek a végzettségükkel? 

  És bemutatkozik az új képzés, mikor indul, mi a tematikája? Mi benne a rendkívüli? Wiesner Edit, mester coach-ot, a képzés vezetőjét kérdezzük elsősorban, de bemutatkoznak a vendég-előadók is.

  A képzés nagyon népszerű, a bevezető workshop-on  nagyon sokan voltak. Meséljünk erről is? Részletek hamarosan, maradjatok velünk:)

A Lemma-coaching képzés szeptember óta tart,  most , az év utolsó - új év első napjaiban kicsit visszatekintünk, hogy annál jobban lássunk előre:)! A Benczúr utcai palota szép és igényes helyisége egyre otthonosabb, hisz nemcsak kivülről ismerjük már az épületet, de meghitt beszélgetések, vidám összebarátkozások, sorsfordító felismerések helyszínei lettek a szobasarkok, fotelek, ablak-zugok:) A kb. 8-12 fős, főleg nőkből álló  csoportokban kialakultak a barátságok, ismeretségek. Működik a csoportdinamika, vannak szerepek: a laza, mókás arc, a mindig nett, kereteket jól tartó tag, a lelkes "jótanuló", a kérdésekkel aktivizáló, a csendes, visszahúzódó "énittsemvagyokinkább" tipus és még sokan mások. Persze, ezek nem tisztán és nem mindig jelennek meg, és Edit, a mestercoach -tanárunk nagyon ügyel arra, hogy mindenki a személyiségéhez mérten lehessen aktív, a tevékenységbe bevont csoporttag.

 Az órák felépítése megnyugatóan hasonló: a tél kezdete óta intenzívebb illatos tea-és kávéfőzés, kekszezgetés:), igény szerinti kényelem kialakítása (takarókkal, puha dolgokkal), írófelület szerzése... Mikor mindenki elhelyezkedett (és a késők is beestek:) akkor kezdünk egy "hangulatteremtéssel",  Edit kérdezi körbe mindenkitől: ki , hogy van, mi történt vele az elmúlt héten, 'coacholt-e", és ha igen, hogyan  és mit tapasztalt? Nem számonkérés, nem értékelés: örömteli, sokszor szorongásoldó beszélgetések indulhatnak így, és hát ugye ez lenne a cél: coach-csá válni, amihez a tevékenység a legjobb út:)

 Amikor mindenki megérkezik testben és lélekben is, akkor kezdődik a napi új információ átadása. Ehhez Edit jellegzetes flip-chartokat készít, vidám grafikákkal, egyértelmű jelölésekkel. Kérdésekkel, közös ismereteink felelevenítésével, könyvek, filmek ajánlásával haladunk az újabb személyiség-megismerési, pszichológiai működési illetve megküzdési stratégiáról szóló témában. A tematika a honlapon: www.lemmecoaching.hu megtalálható, és a beiratkozott hallgatók számára az ún. coach-kapu mögött számtalan videó, könyv, prezentáció és egyéb dokumentum várja az érdeklődőket.

 Szóval Edit mesél, mi kérdezünk, jegyzetelünk, saját élményt hozunk. Edit is rengeteg személyes coacholási élményét osztja meg velünk, az ügyfél ezt mondta, a megbízó azt kérte, a feladat az volt.., stb. izgalmas történetekkel von be minket a coacholás szakmai titkaiba.

 Mert a tapasztalat mellett a történetek a legjobb tanítómesterek:)- ezt közösen valljuk, és tényleg működik!

  A képzési nap felénél kb. egy rövid szünet- még több kávé, még több finom, illatos tea, ásványvíz és Ziegler-ostya, aki szeretné, annak friss levegő, séta, stb. - is kijuthat.

 Következik a gyakorlat: az első részben megismert coach módszer, eszköz kipróbálása, egymáson. Edit vagy a szerencsére bízza- madzagokkal találunk párt egymás között- vagy személyesen állítja össze  a párokat: személyiség, dinamizmus, a téma, a korábbi tapasztalatok alapján. E sorok írója szeirnt ezek telitalálatok, sokat tanulunk ugyanis egymás viselkedéséből, működési módjából, értékeiből, és jó látni sokszor a saját magunkétól eltérő megoldásokat.

  A gyakorlat során váltunk, egyikünk a coach, a másikunk a coachee, vagyis az ügyfél és az ő útmutatója, tanácsadója, saját maga számára tükröt tartó személy. Ez a szerep cserélendő fel a gyakorlat felénél, kb. , hogy mindenki kipróbálhassa mindkét szerepet. Edit gondosan ügyel rá, hogy nem menjük félre, ne legyenek "direkt" mondatok, "csináld ezt", pl. ne legyenek "megmondások"- azt javasolom..", inkább kérdések, motiváló, inspiráló, önismeretet segítő felvetések.

  A flipchart-on ott a modell, a megismerendő téma sematikus rajza, aszerint megyünk lépésről lépésre, nagyon védett és megértő, toleráns, de egyben kreativ és laza környezetben.

 Jó ez.

A végén visszaülve helyünkre beszámolunk a gyakorlati tapasztalatokról, ki, hogyan volt, mit tapasztalt, mit érzett, mit tanult, mit nem tudott, mit szeretne még megismerni?

 Majd a zárókör: ki, hogyan érzi magát, mit adott neki ez a nap, hogy van, mit visz "haza" ? Ilyenkor őszinte, bátor megnyilatkozások, önismeretről és nyíltságról tanúskodó kijelentések hangzanak el, ezek is erősítik a közösségi érzést.

 Majd mindenki hazamegy. De már sosem ugyanaz az ember meg haza, aki eljött otthonról:) Mindig többek leszünk...

 Ha kedvet kaptál, ha kérdésed van, ha szeretnél hozzászólni: itt illetve Facebook- oldalunkon tovább tájékozódhatsz, kérdezhetsz. A legújabb képzésről itt lehet tájékozódni:http://lemma-coaching.hu/coach-kepzesek/attekinto-oldal

a Hallgatói Katalógus itt érhető el:http://lemma-coaching.hu/docs/hallgatoikatalogus_2013.pdf

  Volt egy nap nemrég a coach-képzésen, amikor egy olyan eszközt tanultunk, amit senki sem felejthet otthon sosem, mindig kéznél van, mindenki tudja használni, de mégis jó, ha ezt valaki meg is tanítja nekünk..:)

Nos, biztos kitaláltátok már, ez az eszköz a saját hangunk, és minden, ami ezzel jár: gesztusaink, járásunk, beszédünk..

 Ezek használata minden ember számára kulcsfontosságú egy kommunikációs helyzetben, hát még egy coach-nakJ, akinek egyik fő eszköze a beszéd, az emberekkel való tudatos kapcsolatfelvétel.

 Egy színész-drámapedagógus, és egyben remek, lelkes, inspiratív ember, Vollner Judit volt segítségünkre abban, hogy megtanuljuk beszédünket, hangunkat, saját testbeszédünket használni tudatosan a coacholásaban.

Miről is volt szó és mit gyakoroltunk?

„Adj hangot magadnak”- ezzel kezdtünk..

A verbális és non verbális kommunikációs eszközöket a maguk dinamikájában érdemes értelmezni. - javasolta Judit. Például a testbeszéd szakértői egy-egy testtartást vagy/és gesztust általában egyetlen mozzanatra szűkítve, szinte statikus pillanatként magyaráznak, pedig jelentős eltérés van az ugyanolyan testhelyzet és gesztus között két különböző kommunikációs helyzetben, amikor más társaságában, egészen más verbális tartalom társul a gesztushoz, ahhoz pedig teljesen eltérő hanghordozás.

 De mik is ezek a verbális és nonverbális eszközök?

Nos, a verbálisak a szavakban, megfogalmazásokban megnyilvánuló üzenetek, vagyis a nyelvi megformáltságban kifejeződő tartalom. Vagyis hogy mit mondunk… És mit nem…

Hogyan mondjuk?

Az üzenetek kb. 90 százaléka azonban nem a kimondott szavakon keresztül jut el a befogadóhoz, hanem az azokhoz kapcsolódó jellegzetességek útján, vagyis a tekintet, mimika, a gesztusok, a hangszín, hanglejtés stb. által. Ezek az elemek a kommunikáció során általában nem tudatosak, de megfigyelésekkel és gyakorlással tudatosíthatók. (...). Fontos, hogy figyeljük a partnerünk visszajelzéseit és saját üzenetközléseinket is, és egyre tudatosabban alkalmazzuk a non verbális eszközöket. Ugyanakkor ennek nem szabad a természetesség rovására mennie. A hitelességünk tükröződik a beszédünkben.

Milyenek lehetnek a kimondott szavakhoz kapcsolódó tulajdonságok ? Miről is árulkodik, vagy mit fejez ki a beszédünk?  

Judit ezt néhány példával illusztrálta:

- a szöveg dallamíve szerint lehet pl. bátrabb vagy félénkebb, érzelemdús vagy egykedvűbb

- beszédtempó és ritmus variációi, a gyors, lassú, monoton, meg-megálló különbségei

- a szünetek szerepe, hogy milyen feszültséget kelt egy megfelelő hatásszünet

- a hanglejtés, hangsúly (kérdések, kijelentések, fel- vagy lefelé vezető dallam a mondat végén?

A két tényező, a verbális és non verbális közlés mellett a beszédünket mindig kíséri a metakommunikácó is.

Ez pedig a viszonyt jelenti a közlő, a közlés tartalma és a kommunikációs partnere, partnerei között.

Függ pl. a

• helyzettől,
• állapottól,
• karaktertől
• Ezt a jelenséget leginkább a gyakorlatban ismerhettük meg, ezért már kezdtük is az első gyakorlatot:

- Körben állva egymás után mindenki bemutatkozik valakinek. Az első előbb a tekintével kiválasztja, hogy kinek fog bemutatkozni, majd végig a szemébe nézve odamegy hozzá, és kézfogással megmondja a nevét, erre a másik is bemutatkozik. Ezután a másik megy a kiválasztott következő játékoshoz végig szemkontaktussal… addig, amíg mindenki sorra kerül.

Sokszor nem is vettük észre, de elsiklottunk az egyszerű feladat elemei között:

nem  könnyű valakinek másodpercekig a szemébe néznünk..!

És ilyenkor megfigyelhettük a jól ismert jellegzetességeket:

• a kéz szorításának ereje,
• ideje,
• határozottsága,
• a hangerő,
• a nyitottságunkat kifejező hangsúly.
•  

Vajon megközelíthetőek vagy zárkózottak vagyunk ? Meg mer minket szólítani bárki is ? Mi olvasható ki belőlünk egy adott pillanatban?

És már kezdtük is a következő gyakorlatot:

Itt arckifejezéseinkkel „játszottunk”- egy céduláról húztunk egy hangulatot, érzelmet kifejező szót, és azt kellett arcunkkal eljátszanunk, majd annak ellenkezőjét mutatnunk.

Jó volt bátor, nyitott, kihívó és egyéb arcokat mutatni, és elgondolni, hogyan tudjuk munkára fogni érzelmi emlékezetünket.., és hogy Sztanyiszlavszkij milyen megfigyeléseket végzett a színészi alkotómunkával kapcsolatban.

A kongruens közlés érezhetően hiteles, ellentétben az inkongruenssel, amikor a tartalom nem vág egybe a közlés mikéntjével. Ezt a jó coach rögtön észreveszi.

Persze van szándékoltan inkongruens közlés is, pl. amikor valaki ironikusan beszél vagy gúnyolódik…

Milyen érzelmeket fejeztünk ki? Izgalmas feladat és egyben jó móka  is volt a következő:

-          szomorú- vidám

-          gőgös-szerény

-          aggódó- megkönnyebbült (itt pl. egy sóhaj is kifejezheti a kettő közti különbséget)

-          nagyon buta- nagyon okos

-          csodálkozó-unott

-          bátor-gyáva

-          agresszív- félős, (itt pl. a fejtartás jelenti a dominanciát..)

és így tovább..

Judit mesélt az asszertív, a másik embert egyenrangú félként kezelő kommunikációról, ez az ún. önérvényesítő kommunikáció.

Azt javaslom, hogy a  T. Olvasó figyelje tudatosan a nonverbális-verbális és a metakommunikációját- mikor, mit és hogyan kommunikált utoljára ?

és mikor és hogyan volt utoljára stresszhelyzetben emiatt?

Ide kívánkozik egy vicc, amit már nem Judit mesélt, hanem a blog szerzője talált:

Ha az étteremben megtetszik a lány, egy szalvétába beleírsz pár mondatot, majd a pincérrel diszkréten elküldöd neki. A szalvétába csak ennyit kell beleírnod:
„Ha tetszem neked és szeretnél velem közelebbről megismerkedni, akkor mosolyodj el. Ha pedig nem, akkor dobj egy hátraszaltót!” 

Közeledik a december, a lezárások, értékelések hónapja. Mi még nem zárjuk le a képzést, de egy pillanatra megállunk, hogy visszatükrözzük: „Miért hasznos és működő  a Lemma-coach beavató képzésre járni, milyen élményt visznek haza a tanulók ?”

„Nagyon jól vagyok itt, mindig nagyon jól töltöm itt az időmet, jó értelemben véve megdöbbentő találkozni a hiedelmeimmel, motivációimmal, nehézségeimmel való szembenállásommal. Néha meglep, néha megnyugtat, amit saját magamról tapasztalok, de mindenképpen erősít, hisz ezek az önismereti lépések segítenek abban, hogy saját és mások teljesítményéti s tudjam menedzselni. A képzések után mindig egyre erősebbnek és talpraesettebbnek érzem magam másokkal szemben is, és egyre többféleképpen tudok viszonyulni az emberekhez. Nagyon jó látni, ahogy az itt tanultak megjelennek a valóságban,az itt tanult eszközök tényleg az életből vettek, nem tankönyvszagúak, nem elméletek. 1000 % működő gyakorlatok!

Tudjon meg többet a képzésről, olvassa el ezt a részletes információs oldalt a Lemma Coach beavató képzésről,  vagy töltse le a Hallgatói katalógust, hogy további ismereteket szerezhessen. 

..Volt egyszer egy lemma-coach-képzési nap, mikor egy meglepetés várt minket a teremben: egy térbeli mesekönyv!

Amúgy is kellemes szokott lenni a hangulat, mindenki oldottan, kíváncsian várja, milyen coach-eszközt tanulunk majd ma meg használni, mit és hogyan próbálhatunk ki, ki, mit mesél magáról, élményeiről, a coach-képzés hatásáról.

“ Egyszer volt, hol nem volt..”

Már szinte mindenki érzi a varázslatos szavak ringatását, tudja, hogy valami kellemes, valami a “hétköznapokból kiragadó”, mégis vigasztaló, megoldást nyújtó élmény vár rá..: mesét fog hallgatni!

 (Köztünk legyen szólva, itt a blog csendes sarkába húzódva:  Edit, a képzés vezetője egy különleges orgánummal megáldott ember. Hangja egyszerre ringat és bátorít, simogató és noszogató. Jó hallgatni Tőle a "tranzakció-analízis" lényegét és a "puha-pelyhes" meséjét is, mert lágyan, de mégis határozottan csengenek a szavak. Kireppennek, önálló életre kelnek. Mindig, nemcsak most, a mesékben mulatozva..)

Érdekes megfigyelni, hogy ahogyan az emberiség fejlődött, úgy fejlődött a mesék világa is. Eleinte a rengeteg képi megjelenítés, a rajzok, az eltáncolt, eljátszott, elmutogatott szituációk, a festmények, a kézmozdulatok, teátrális mozgások segítettek az információ-közlésben. Később ezek egyre letisztultabbak, egyszerűbbek és végül elvontabbak lettek, míg el nem jutottunk a “fekete-fehér” szövegekig.. Majd még tovább, a mesterségesen előállított virtuális környezetekig..

Szóval éppen ezért:

A mesék kincsek, üzeneteket rejtenek, megoldásokat, lelkeket segítenek kibontakozni. És ez a kincs mindenki számára elérhető, ezek a mindenkiben benne élő és hajtóerőt adó történetek, amiket a coach is fel tud használni.

A mesehallgatás, később olvasás során az érzelmi intelligencia fejlődik az emberben, az , amit sokszor az életben való boldogulás legjobb eszközeként használhatunk fel. Erre épül az “Életünk történetei” elnevezésű coach-eszköz, amikor is arra kérjük  a hozzánk, coach-okhoz fordulót, hogy mesélje el, mi volt a kedvenc mesélje élete első hét évében?

 Kellemes időtöltés általában mindenkinek, hogy visszagondoljon azokra az időkre, mikor még valaki ölében, vagy legalábbis féltő –óvó gondoskodásától kísérve csendes hangon, élőszóban, egy kis történetet hallgattak meg.

 Kellemes időtöltés a lemma-coach képzésre járóknak is..:)

Minden..beszélgetésnek..célja..van..Alapvetés. Megállapodunk egy coach-célban, amihez a mesék és történetek, életen át tartó történetmesélést alkalmazzuk..

A coach kérdez

-          Miről szólt ez a kedvec mese?

-           milyen eseményt mesélt el,

-          mivel és kivel azonosult annak idején?

-          Mi tetszett ebbena mesében,

-           milyen érzések jönnek elő a felidézésekor? 

A kérdések vezetésének hatására jó esetben a coachee gondolkodik, emlékezik, az emlékek felidézésével újra azt az élményt éli át, mint élete első hét évében- de éppen ITT ÉS MOST (és ugye ez az, amiben a coach dolgozni tud: az itt és mostJ! )

 Ez az időszak, az első hét év- megfigyelhetjük, visszaemlékezhetünk- arról szól, hogy a “világ jó”.

Előtáncolnak:

Nézzük csak:

Itt vannak a tündérmesék rózsaszínű szereplői,

jönnek már kackiásan a magyar népmesék hősei,

ugrándoznak, másznak, repülnek az állatmesékből felidézettek…

  Jönnek a  királyok, a szegénylegények,   legkisebb királyfik és legkisebb királykisasszonykák “bújnak elő” emlékeinkből..Azt is sokan elmondják, hogy úgy emlékeznek, hogy nem volt más gondolatuk akkoriban: a “nagyok” példát (jó példát) mutatnak, ami szükséges számunkra a miheztartás miatt.  Életünk első hét évében szivacsként isszuk be a minket körbevevő magatartásmintákat, utánozzuk, átvesszük mások mintáit. Az “életünk története”, mint coach eszköz  segítségével egy tükröt tartunk az ügyfél elé:

-          Ezek a rögzült magatartás-minták. Ez az alapvetés, ez van a mélyen, ez is egy mozgatóerő.

A gyermeki képzelettársítás, képalkotás felidézésével való coacholás nagyon élvezetes és izgalmas eszköz.  Kipróbáltuk. Működik!

 És persze ez csak a kezdet, a coach-ülés első harmada.., hosszan írtam le, mert hosszú, lassan megkóstolható történet ez a "történetmesélés"

 Tovább is van, mondjam még?

Dodó madár verdiktje után- mindenki nyer, és mindenkinek díjat kell kapni- kezdhetjük a coach ülést megtervezni. A második találkozásunkkor arról volt szó, hogy hogyan fogjuk hozzá. Persze, először "fejben" kell készen állni a "coacholásra", vagyis-

- mi coachok vagyunk

- a jövő alakítható

- mindig vannak különbségek, kivételek

- minden beszélgetésnek célja van

- ami jó, azt erősítjük

- rövid folyamatokat akarunk véghez vinni, amik viselkedés változáshoz vezetnek, a gondolkodási folyamatok megváltoztatásával, módosításával. 

Szükségünk lesz a következőkre (ékes magyartalansággal. Coach- check-lista:)

 - legyen egy kapcsolatunk az ügyféllel, ő is legyen nyitott, legyenek elvárásai, akarjon tenni ő is a változásért

- tűzzünk ki vele közösen egy célt, ami legyen pozitív, ez magáért beszél, mit jelent. A cél alapuljon aktivitáson (nem valami "nem csinálásán"), hanem "ezt vagy azt fogom tenni", és legyen etikus, vagyis csak ő  legyen benne a változás rugója, nem mástól várja, hogy majd másként fog vele beszélni, viselkedni, stb. Ne legyen külső játék a történetben.

Ha ez megvan, jöhet az ÉTLAP, vagyis a coach által kínált tevékenységek, témák, ezek feldolgozása, mint felkínált lehetőség, elfogadható? Tudunk ezzel dolgozni? Legyen ez a coaching cél? 

Ezt követi a szerződés, amiben erről megegyezünk, mi lesz a cél, mit "coach" -olunk. 

 Majd következik a feladat, vagyis a beszélgetés a kívánt változásról, az annak érdekében megtett és a jövőben - és itt és most- megtenni szándékozott lépésekről.

Majd jön a visszajelzés, hogy van az ügyfél, hogy érzi magát ebben, mi változott , hogy éli meg ezt?

A vállalás van még hátra. 

 Mire ügyeljünk?

 Biztos mindenki járt már úgy, hogy egy beszélgetésben érezte, hogy a másik ember a panaszkodásával, beszédstílusával, hozzászólásaival vagy akár csak a gesztusaival is annyira elveszi a beszélgetés energiáját, annyira letöri az emberek kedvét, hogy szinte "energia-vámpíroknak" lehet őket érezni. Az ilyen embert sokszor kerüljük is, nem megyünk oda hozzá a büfében, nem ülünk mellé a kávézóban, nem szólítjuk meg a várakozásnál. Nos, a beszéltetések energiaszintjét a coach- folyamatban nemcsak, hogy nem engedjük leesni, de fokozottan magasan tartjuk, pozitív információk feldobásával.

 " mit tettél te ebbe a történetbe? Mit mondtál, hogy mondtad? Mi van erről benned? 

A coaching során teret, eszközt, keretet adunk, jószándékot, hitelességet, de nem lépünk bele az életébe. 

Edit kedves megjegyzése, amit jó lesz megjegyezni:

' A coach olyan, mint a gyógyhatású készítmény, aminél mindig hangsúlyozzák, hogy ezt vagy azt "okozhat", előfordulhat ez vagy az a hatás, de a biztosat az ügyfél és döntései, tettei fogják meghatározni, nem a coach. 

  Az ügyfél- Edit szavaival- a "tartalomszolgáltató":) Vajon hogyan folytatódhat ez a metafora? ki a "músorszóró", ki a "csatorna"? 

 A felelősségünk elsősorban a struktúrában, van, a tartalomban és annak tempójában. 

 A tempóval kapcsolatban, pl: 

 ha az ügyfél mondja is, hogy megértette, nem biztos, hogy tényleg meg is teszi, és pl. gyakorolja, meglépi az adott dolgot.

 Ehhez mindig új, meg új megértéseket kell adni, de vissza kell térni mindig a vállalásaihoz. Újra és újra. 

arra van szükség, hogy a felismerésből szokássá váljon valami. 

 Kedves Blog-olvasó, Neked volt már ilyen élményed? Mesélj, oszd meg velünk, és azt is, hogy tetszett-e a bejegyzés! További információ: www.lemma-coaching.hu 

  Az Alice Csodaországban című angol meseregényt, szürreális irodalmi alkotást sokan ismerik.Ebben írja le a szerző azt a történetet, mikor vizesek lesznek a szereplők valamitől, és meg szeretnének száradni. Dodó madár úgy dönt, hogy mindenkinek futnia kell a tó körül, amíg száraz nem lesz. Senki nem figyelte, hogy milyen messzire futott az egyes ember és mennyi ideig. Amikor megkérdezték, hogy ki nyert, Dodó madár azt mondta: "mindenki nyert és mindenkinek kell díjat kapnia.' Az 1865-ben Lewis Caroll által elmesélt történet metaforikus értelmet nyert az emberek közötti kommunikációban. Azt jelenti, hogy a különböző, segítő szándékú emberek közötti interakciók mind hatásosak lehetnek, és mindenki, aki azokban részt vesz, nyertese lesz a helyzetnek.

Edittől megtudtuk, hogy ebből az elgondolásból alkotott  terminológiát  Saul Rosenzweig 1936-ban, hogy bemutassa az elképzelését, miszerint minden terápia egyformán hatékony. 

A coach nem terápiát folytat, hanem az ügyfelet megerősítő beszélgetéseket, az ügyfélben benne lévő erősségeket segít kibontakoztatni. A "Dodó -madár döntés-elmélet" -et érdemes végiggondolni olyan szempontból, hogy a coach- folyamatban mik segíthetnek a hatás elérésében: 

- a coach személyisége, személyes tulajdonságai

- a változási folyamatok milyensége

- az elkötelezettség mindkét fél által (coach, ügyfél)

- az érzelmi tanulás képessége

- a gyógyító- segítő-támogató környezet

- a rituálék használata (új szokások kialakítása, azok képessége..)

Ugye, milyen érdekes a Dodó-madár ítélete? Ez egy rövid téma, egy rövidebb időszak volt a képzésen, de érdemes  tovább gondolkodni rajta..