Az Alice Csodaországban című angol meseregényt, szürreális irodalmi alkotást sokan ismerik.Ebben írja le a szerző azt a történetet, mikor vizesek lesznek a szereplők valamitől, és meg szeretnének száradni. Dodó madár úgy dönt, hogy mindenkinek futnia kell a tó körül, amíg száraz nem lesz. Senki nem figyelte, hogy milyen messzire futott az egyes ember és mennyi ideig. Amikor megkérdezték, hogy ki nyert, Dodó madár azt mondta: "mindenki nyert és mindenkinek kell díjat kapnia.' Az 1865-ben Lewis Caroll által elmesélt történet metaforikus értelmet nyert az emberek közötti kommunikációban. Azt jelenti, hogy a különböző, segítő szándékú emberek közötti interakciók mind hatásosak lehetnek, és mindenki, aki azokban részt vesz, nyertese lesz a helyzetnek.
Edittől megtudtuk, hogy ebből az elgondolásból alkotott terminológiát Saul Rosenzweig 1936-ban, hogy bemutassa az elképzelését, miszerint minden terápia egyformán hatékony.
A coach nem terápiát folytat, hanem az ügyfelet megerősítő beszélgetéseket, az ügyfélben benne lévő erősségeket segít kibontakoztatni. A "Dodó -madár döntés-elmélet" -et érdemes végiggondolni olyan szempontból, hogy a coach- folyamatban mik segíthetnek a hatás elérésében:
- a coach személyisége, személyes tulajdonságai
- a változási folyamatok milyensége
- az elkötelezettség mindkét fél által (coach, ügyfél)
- az érzelmi tanulás képessége
- a gyógyító- segítő-támogató környezet
- a rituálék használata (új szokások kialakítása, azok képessége..)
Ugye, milyen érdekes a Dodó-madár ítélete? Ez egy rövid téma, egy rövidebb időszak volt a képzésen, de érdemes tovább gondolkodni rajta..