Volt egy nap nemrég a coach-képzésen, amikor egy olyan eszközt tanultunk, amit senki sem felejthet otthon sosem, mindig kéznél van, mindenki tudja használni, de mégis jó, ha ezt valaki meg is tanítja nekünk..:)
Nos, biztos kitaláltátok már, ez az eszköz a saját hangunk, és minden, ami ezzel jár: gesztusaink, járásunk, beszédünk..
Ezek használata minden ember számára kulcsfontosságú egy kommunikációs helyzetben, hát még egy coach-nakJ, akinek egyik fő eszköze a beszéd, az emberekkel való tudatos kapcsolatfelvétel.
Egy színész-drámapedagógus, és egyben remek, lelkes, inspiratív ember, Vollner Judit volt segítségünkre abban, hogy megtanuljuk beszédünket, hangunkat, saját testbeszédünket használni tudatosan a coacholásaban.
Miről is volt szó és mit gyakoroltunk?
„Adj hangot magadnak”- ezzel kezdtünk..
A verbális és non verbális kommunikációs eszközöket a maguk dinamikájában érdemes értelmezni. - javasolta Judit. Például a testbeszéd szakértői egy-egy testtartást vagy/és gesztust általában egyetlen mozzanatra szűkítve, szinte statikus pillanatként magyaráznak, pedig jelentős eltérés van az ugyanolyan testhelyzet és gesztus között két különböző kommunikációs helyzetben, amikor más társaságában, egészen más verbális tartalom társul a gesztushoz, ahhoz pedig teljesen eltérő hanghordozás.
De mik is ezek a verbális és nonverbális eszközök?
Nos, a verbálisak a szavakban, megfogalmazásokban megnyilvánuló üzenetek, vagyis a nyelvi megformáltságban kifejeződő tartalom. Vagyis hogy mit mondunk… És mit nem…
Hogyan mondjuk?
Az üzenetek kb. 90 százaléka azonban nem a kimondott szavakon keresztül jut el a befogadóhoz, hanem az azokhoz kapcsolódó jellegzetességek útján, vagyis a tekintet, mimika, a gesztusok, a hangszín, hanglejtés stb. által. Ezek az elemek a kommunikáció során általában nem tudatosak, de megfigyelésekkel és gyakorlással tudatosíthatók. (...). Fontos, hogy figyeljük a partnerünk visszajelzéseit és saját üzenetközléseinket is, és egyre tudatosabban alkalmazzuk a non verbális eszközöket. Ugyanakkor ennek nem szabad a természetesség rovására mennie. A hitelességünk tükröződik a beszédünkben.
Milyenek lehetnek a kimondott szavakhoz kapcsolódó tulajdonságok ? Miről is árulkodik, vagy mit fejez ki a beszédünk?
Judit ezt néhány példával illusztrálta:
- a szöveg dallamíve szerint lehet pl. bátrabb vagy félénkebb, érzelemdús vagy egykedvűbb
- beszédtempó és ritmus variációi, a gyors, lassú, monoton, meg-megálló különbségei
- a szünetek szerepe, hogy milyen feszültséget kelt egy megfelelő hatásszünet
- a hanglejtés, hangsúly (kérdések, kijelentések, fel- vagy lefelé vezető dallam a mondat végén?
A két tényező, a verbális és non verbális közlés mellett a beszédünket mindig kíséri a metakommunikácó is.
Ez pedig a viszonyt jelenti a közlő, a közlés tartalma és a kommunikációs partnere, partnerei között.
Függ pl. a
- helyzettől,
- állapottól,
- karaktertől
- Ezt a jelenséget leginkább a gyakorlatban ismerhettük meg, ezért már kezdtük is az első gyakorlatot:
- Körben állva egymás után mindenki bemutatkozik valakinek. Az első előbb a tekintével kiválasztja, hogy kinek fog bemutatkozni, majd végig a szemébe nézve odamegy hozzá, és kézfogással megmondja a nevét, erre a másik is bemutatkozik. Ezután a másik megy a kiválasztott következő játékoshoz végig szemkontaktussal… addig, amíg mindenki sorra kerül.
Sokszor nem is vettük észre, de elsiklottunk az egyszerű feladat elemei között:
nem könnyű valakinek másodpercekig a szemébe néznünk..!
És ilyenkor megfigyelhettük a jól ismert jellegzetességeket:
- a kéz szorításának ereje,
- ideje,
- határozottsága,
- a hangerő,
- a nyitottságunkat kifejező hangsúly.
Vajon megközelíthetőek vagy zárkózottak vagyunk ? Meg mer minket szólítani bárki is ? Mi olvasható ki belőlünk egy adott pillanatban?
És már kezdtük is a következő gyakorlatot:
Itt arckifejezéseinkkel „játszottunk”- egy céduláról húztunk egy hangulatot, érzelmet kifejező szót, és azt kellett arcunkkal eljátszanunk, majd annak ellenkezőjét mutatnunk.
Jó volt bátor, nyitott, kihívó és egyéb arcokat mutatni, és elgondolni, hogyan tudjuk munkára fogni érzelmi emlékezetünket.., és hogy Sztanyiszlavszkij milyen megfigyeléseket végzett a színészi alkotómunkával kapcsolatban.
A kongruens közlés érezhetően hiteles, ellentétben az inkongruenssel, amikor a tartalom nem vág egybe a közlés mikéntjével. Ezt a jó coach rögtön észreveszi.
Persze van szándékoltan inkongruens közlés is, pl. amikor valaki ironikusan beszél vagy gúnyolódik…
Milyen érzelmeket fejeztünk ki? Izgalmas feladat és egyben jó móka is volt a következő:
- szomorú- vidám
- gőgös-szerény
- aggódó- megkönnyebbült (itt pl. egy sóhaj is kifejezheti a kettő közti különbséget)
- nagyon buta- nagyon okos
- csodálkozó-unott
- bátor-gyáva
- agresszív- félős, (itt pl. a fejtartás jelenti a dominanciát..)
és így tovább..
Judit mesélt az asszertív, a másik embert egyenrangú félként kezelő kommunikációról, ez az ún. önérvényesítő kommunikáció.
Azt javaslom, hogy a T. Olvasó figyelje tudatosan a nonverbális-verbális és a metakommunikációját- mikor, mit és hogyan kommunikált utoljára ?
és mikor és hogyan volt utoljára stresszhelyzetben emiatt?
Ide kívánkozik egy vicc, amit már nem Judit mesélt, hanem a blog szerzője talált:
Ha az étteremben megtetszik a lány, egy szalvétába beleírsz pár mondatot, majd a pincérrel diszkréten elküldöd neki. A szalvétába csak ennyit kell beleírnod:
„Ha tetszem neked és szeretnél velem közelebbről megismerkedni, akkor mosolyodj el. Ha pedig nem, akkor dobj egy hátraszaltót!”
