Dodó madár verdiktje után- mindenki nyer, és mindenkinek díjat kell kapni- kezdhetjük a coach ülést megtervezni. A második találkozásunkkor arról volt szó, hogy hogyan fogjuk hozzá. Persze, először "fejben" kell készen állni a "coacholásra", vagyis-
- mi coachok vagyunk
- a jövő alakítható
- mindig vannak különbségek, kivételek
- minden beszélgetésnek célja van
- ami jó, azt erősítjük
- rövid folyamatokat akarunk véghez vinni, amik viselkedés változáshoz vezetnek, a gondolkodási folyamatok megváltoztatásával, módosításával.
Szükségünk lesz a következőkre (ékes magyartalansággal. Coach- check-lista:)
- legyen egy kapcsolatunk az ügyféllel, ő is legyen nyitott, legyenek elvárásai, akarjon tenni ő is a változásért
- tűzzünk ki vele közösen egy célt, ami legyen pozitív, ez magáért beszél, mit jelent. A cél alapuljon aktivitáson (nem valami "nem csinálásán"), hanem "ezt vagy azt fogom tenni", és legyen etikus, vagyis csak ő legyen benne a változás rugója, nem mástól várja, hogy majd másként fog vele beszélni, viselkedni, stb. Ne legyen külső játék a történetben.
Ha ez megvan, jöhet az ÉTLAP, vagyis a coach által kínált tevékenységek, témák, ezek feldolgozása, mint felkínált lehetőség, elfogadható? Tudunk ezzel dolgozni? Legyen ez a coaching cél?
Ezt követi a szerződés, amiben erről megegyezünk, mi lesz a cél, mit "coach" -olunk.
Majd következik a feladat, vagyis a beszélgetés a kívánt változásról, az annak érdekében megtett és a jövőben - és itt és most- megtenni szándékozott lépésekről.
Majd jön a visszajelzés, hogy van az ügyfél, hogy érzi magát ebben, mi változott , hogy éli meg ezt?
A vállalás van még hátra.
Mire ügyeljünk?
Biztos mindenki járt már úgy, hogy egy beszélgetésben érezte, hogy a másik ember a panaszkodásával, beszédstílusával, hozzászólásaival vagy akár csak a gesztusaival is annyira elveszi a beszélgetés energiáját, annyira letöri az emberek kedvét, hogy szinte "energia-vámpíroknak" lehet őket érezni. Az ilyen embert sokszor kerüljük is, nem megyünk oda hozzá a büfében, nem ülünk mellé a kávézóban, nem szólítjuk meg a várakozásnál. Nos, a beszéltetések energiaszintjét a coach- folyamatban nemcsak, hogy nem engedjük leesni, de fokozottan magasan tartjuk, pozitív információk feldobásával.
" mit tettél te ebbe a történetbe? Mit mondtál, hogy mondtad? Mi van erről benned?
A coaching során teret, eszközt, keretet adunk, jószándékot, hitelességet, de nem lépünk bele az életébe.
Edit kedves megjegyzése, amit jó lesz megjegyezni:
' A coach olyan, mint a gyógyhatású készítmény, aminél mindig hangsúlyozzák, hogy ezt vagy azt "okozhat", előfordulhat ez vagy az a hatás, de a biztosat az ügyfél és döntései, tettei fogják meghatározni, nem a coach.
Az ügyfél- Edit szavaival- a "tartalomszolgáltató":) Vajon hogyan folytatódhat ez a metafora? ki a "músorszóró", ki a "csatorna"?
A felelősségünk elsősorban a struktúrában, van, a tartalomban és annak tempójában.
A tempóval kapcsolatban, pl:
ha az ügyfél mondja is, hogy megértette, nem biztos, hogy tényleg meg is teszi, és pl. gyakorolja, meglépi az adott dolgot.
Ehhez mindig új, meg új megértéseket kell adni, de vissza kell térni mindig a vállalásaihoz. Újra és újra.
arra van szükség, hogy a felismerésből szokássá váljon valami.
Kedves Blog-olvasó, Neked volt már ilyen élményed? Mesélj, oszd meg velünk, és azt is, hogy tetszett-e a bejegyzés! További információ: www.lemma-coaching.hu
